Műanyag

Mikroműanyag: mindegy, hogy van-e a hazai csapvízben, úgyis elkerülhetetlen

Körülvesznek minket a műanyagok, az élet minden területén. Olyannyira, hogy mára már a menünk részei lettek. Tényleg elkerülhetetlenek a mikroműanyagok? Mit tehetünk ellene?

A múlt héten napvilágot látott egy kutatás eredménye, amely során a világ különböző pontjain vizsgálták az ivóvíz mikroműanyag tartalmát. Mivel óceánokban, tavakban már több ízben kimutatásra került a szennyezés, felmerült a kérdés: vajon elérte-e az ivóvizeinket is?

Az eredmény elkeserítő: az 5 kontinensen gyűjtött minták több, mint 80%-ában kimutattak mikroműanyag részecskéket. Többek között az amerikai minták 94 %-a, az európai vizek 72%-a tartalmazott műanyagot.

Az igazat megvallva, olvasva az erről szóló cikkeket, nem igazán az eredmények (környezetvédelem területén már nagyon meglepődni nem tudok), sokkal inkább a tálalás szomorított el. Így is épp elég problémát okoz a palackozott vizek fogyasztásával járó temérdek hulladék, olvasva a szalagcímeket, biztos vagyok benne, hogy még többen nyúltak értük ezek után a boltban. Mintha nem lenne így is eléggé hátrányosan feltüntetve a csapvíz a palackozott vizek és vízszűrők versenyében, most még ez is. Pedig ha alaposabban utána olvas az ember, akkor rájön, hogy a palackozott víz sem jelent megoldást. Egyrészt vizsgáltak ásványvizeket is, és azokban a mintákban is ugyanúgy találtak mikroműanyagokat, másrészt az eredményeknek a csapvíz kérdésén jóval túlmutató jelentéstartalmuk van.

Persze ezt a problémát más zöld lelkületű emberek is felismerték és rögtön jöttek is a megnyugtató cikkek, miszerint a magyarországi csapvízben nincs műanyag, hiszen legnagyobb részt felszín alatti vizekből származik, ahova nem jut el a szennyezés, de a helyzet szerintem korántsem ilyen egyszerű, hogy ennyivel le lehessen zárni a kérdést.

Mi is az a mikroműanyag?

Apró, 5 mm-nél kisebb méretű műanyag szálak, darabkák. A műanyagok biológiai úton nem bomlanak le, a környezeti hatásokra viszont felaprózódnak, egyre kisebb és kisebb részekre.

Miért veszélyesek?

Több szempontból is. Egyrészt ezek az apró részecskék megkötik a környezetükben jelenlevő toxikus kemikáliákat, amely anyagok akár rákkal vagy más betegségekkel összefüggésbe hozhatók. Táplálkozás útján bekerülve az élőlények szervezetébe, ezek felszabadulnak, kifejthetik káros hatásukat és koncentráltan lépnek egyre feljebb a táplálékláncban.

Forrás: Pixabay.com

De nem csak az általuk megkötött káros vegyületek jelenthetnek veszélyt. A felaprózódás során nanométeres részecskék is keletkeznek. Egyes tanulmányok szerint az ilyen méretű részecskék át tudnak hatolni a bélfalon, eljuthatnak a nyirokcsomókba és más szervekbe is. Azt pedig, hogy a szervezetünkre milyen hatással lehetnek, a kutatók is még csak találgatják.

Ha esetleg mindez nem lenne elég, számolnunk kell azokkal a káros anyagokkal is,  amelyekről a műanyagok használata közben nagyon is hajlamosak vagyunk megfeledkezni: a műanyag maga is számos káros anyagot tartalmazhat, amelyek előállítása során kerülnek képbe (nehéz fémek, ftalátok, vagy éppen az EU által nemrég hormonkárosítóvá nyilvánított BPA). Ezeket a műanyagok így eleve tartalmazzák és az aprózódással még könnyebben felszabadulnak- elfogyasztásukkal akár a szervezetünkben.

Mik a fő források és hogyan kerülnek vizeinkbe?

Igazából teljesen hétköznapi dolgokra kell gondolni, műanyagok, amelyek körülvesznek minket.

  1. Műszálas ruhák
    Például akril, poliészter. Mosáskor az anyagok súrlódnak, kopnak, a leszakadt szintetikus szálak pedig a szennyvízzel együtt távoznak. Becslések szerint 1 millió tonna műanyag szál kerül ilyen módon a szennyvízbe minden évben, aminek több, mint a fele elkerüli a szennyvízkezelést és a környezetbe, azaz a természetes vizekbe jut.
  2. Gumiabroncsok 
    A gumiabroncs kopásával sztirol-butadién kerül a környezetbe por formájában, ami aztán a szennyvízcsatornákba, azok híján természetes vizekbe mosódik. Becslések szerint több, mint 20 g gumipor keletkezik 100 km-es autóval, kamionnal megtett út alatt.
  3. Festékek
    A festékek pora az útjelzésekről, hajókról és akár otthonainkból, végül az óceánok felszínét borítja, ami az óceáni mikroműanyag szennyezés kb. 10%-át teszi ki.
  4. Másodlagos mikroműanyagok
    Szatyrok, zacskók, szívószálak és minden olyan műanyag hulladék, ami emberi gondatlanságból a természetben köt ki. Évente 8 millió tonna kerül belőle a fagyos vizekbe, ahol feldarabolódva bekerülnek a tengeri élőlények és végső soron az ember táplálkozási láncába. Az utolsó 10 évben több műanyagot termelt az emberiség, mint a múlt században összesen.
  5. Szintetikus szálak a levegőben
    Elkezdték vizsgálni, hogyan is kerülnek az atmoszférába szintetikus szálak. Egy feltevés szerint egyszerű súrlódás által, mint ahogy négylábú kedvenceink szőre, úgy a ruháink mikroméretű szálai is a levegőbe jutnak. Egy 2015-ös becslés szerint Párizsban 3-10 tonna műszál hullik évente a város felületére évente, aminek jó része persze az esővel a csatornákba mosódik.
  6. Mikrogyöngyök
    Arctisztítók, testradírok és egyéb kozmetikumok tartalmazzák. Becslések szerint csak Amerika vizeit több, mint 8 billió mikrogyöngy szennyezte 2015-ben.
Mikroműanyag szálak a mosógép elfolyó vizében, forrás: The Guardian
Miért elkerülhetetlen?

Mint láttuk, számos módon bekerülhetnek  a természet körforgásába a mikroműanyagok, mindenhol jelen vannak.
Az említett vizsgálat pontos részleteiről nem sokat tudunk. Nem tudjuk, hogy a pozitív eredményű csapvízminták milyen forrásból származtak (felszín feletti, alatti), mint ahogy azt sem, hogy milyen kezelésen és rendszeren mentek keresztül a vízforrástól a pohárig, vagyis a mintavételig.
A csapvízbe többféleképpen bekerülhet mikroműanyag: elérheti a szennyezés a helyi ivóvízforrást, de akár a kezelések során (például a szűrés, és akár a palackozás) vagy az elosztási rendszeren keresztül is szennyeződhet.

Magyarországon a csapvizet még nem vetették alá ilyen vizsgálatnak, de jóformán mindegy is. A természetes vizeinkben már jelen van, a Tisza vizéből már kimutatták a szennyezést. Ez azt jelenti, hogy ha a poharunkban esetleg nincs, ott van a halászlevünkben.

Nem vagyunk egy elszigetelt ország, élelmiszerek, italok számos országból érkeznek hozzánk, épp elég, ha a külföldi csapvízben van mikroműanyag. Ha pedig a vízben van, akkor az ételben is.

Ha pedig a poharunkban van, akkor ott van mindenben, hiszen a saját főtt ételtől kezdve a bolti élelmiszereken át, az állatok itatásától, a növények öntözéséig-egyszóval mindenhez ezt használjuk.

Így már nem csak halakkal és tengeri herkentyűkkel viszünk a szervezetünkbe mikroműanyagot, vagy a műanyag edénnyel érintkező ételekkel, hanem jóformán mindennel, amit a szánkhoz veszünk, hiszen a műanyag hulladék, amit eldobtunk, visszaért hozzánk. Napi 2 liter víz mikroműanyaggal, vagy a tányéron az ételben (a tápláléklánc csúcsára érve feltehetően) felhalmozódva? Ki tudja, talán még a mikroműanyagos víz közvetlen fogyasztása jelenti a kisebb veszélyt…

Mit tehetünk ellene?

A műanyagok felhasználása és hulladékként való kezelése reformokat kíván. A manapság használatos műanyag csomagolások mindössze fele újrahasznosítható, de a szelektív gyűjtés is hagy kívánni valót maga után, így ennél is kevesebb hasznosul belőle. A mikroműanyagok szennyvízből való eltávolítása és a természetes vizekbe jutásának megakadályozása a szennyvízkezelés lassításával megoldható lenne, de ehhez a létesítmények bővítésére lenne szükség. Új, természetes alapanyagok fejlesztésére is vannak kezdeményezések. Beláthatjuk, hogy amíg ezektől várjuk a csodát, addig bizony sok mikroműanyag lefolyik a Dunán-és a Tiszán is…

Jelenleg mi tehetünk a legtöbbet apró, de mégis jelentős változtatásokkal:

  • Kerüljük a műanyag szatyrokat, zacskókat! Használjuk helyettük textil változatokat.
  • Vásárlás során részesítsük előnyben a papír/üveg/fém csomagolású termékeket a műanyaggal szemben!
  • Mondjunk le a szívószálról, vagy válasszunk tartós alternatívát! (például bambusz vagy fém)
  • Amiből csak lehet, használjunk természetes alapanyagú változatot, például fa fogkefét.
  • Kerüljük a műszálas ruhákat! A természetes szálak nemcsak a környezetnek, bőrünknek is jobb. A műszálas ruhákat pedig mossuk kímélő programon.
  • Kerüljük a mikrogyöngyöket tartalmazó kozmetikumokat! Természetes testradírt is készíthetünk.
  • Osszuk meg autónkat mással, használjunk tömegközlekedést vagy sétáljunk, biciklizzünk! Igaz, a bicikli keréken is van gumi, de csak kettő, jóval kisebb mérettel és ránehezedő teherrel.
  • A műanyag alapú festékek helyett válasszunk természetest! A műanyag alapú festéket ne mossuk ki a csapnál, inkább egy pohárban és lezárva, a festékkel együtt adjuk le veszélyes hulladékként az erre kijelölt helyeken.

Persze nem hiába lett ilyen széles körben elterjedt a műanyag, sok számunkra hasznos tulajdonsága van. Csak hát az emberiség, mint általában mindennel, ezzel sem tudta tartani a mértéket. A műanyag korból remélhetőleg lassan visszalépünk egyet a természetes anyagok felé…:)

Az eredeti cikk

Kapcsolódó cikkek

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

'Fel a tetejéhez' gomb