Műanyag

A szennyvíziszapba is sok mikroműanyag kerül

A Duna fővárosi szakaszán végzett mikroműanyag vizsgálatoknál már említettük, hogy a szennyvíztisztító telepek a legjelentősebb források között vannak. Budapest szennyvíztelepeinek mikroműanyag-kibocsátásáról nem áll rendelkezésre adat, a magyarországi szennyvíztisztítók közül egyedül a pécsihez kapcsolódóan publikáltak eredményeket.

A Nemzeti Közszolgálati Egyetem kutatói által 2019-ben elvégzett vizsgálatok tanúsága szerint a szennyvíztelepre érkező, befolyó szennyvíz literenként (!) átlagosan 1794 db részecskét tartalmaz, melynek közel 90%-át szálas műanyagok teszik ki. A tisztított szennyvíz 1 literében 221 db műanyagrészecskét mutattak ki, vagyis a szennyvíztisztítás során a mikroműanyagok közel 88%-át tudták eltávolítani. Amit a szennyvízkezelés során eltávolítanak, az a szennyvíziszapba kerül, ennek 1 kg-jában átlagosan 7320 db részecskét találtak a kutatók. Mivel a szennyvíziszap egy része mezőgazdasági felhasználásra kerül, így a benne található műanyag szennyezés a talajba is bejuthat, sőt a szél által tovább szállítódva további területeket is elérhet.

Az tehát ebből az egyetlen adatból is látszik, hogy bár a hagyományos szennyvíztisztítási módszerek viszonylag jó hatásfokkal távolítják el a mikroműanyagokat, a tisztítást követően visszamaradó mennyiség még mindig jelentős. Felmerül a kérdés, hogy rendelkezésre állnak-e olyan módszerek, amelyekkel a mikroműanyagok akár a szennyvízből, akár az iszapból eltávolíthatók.

Több ígéretes kísérleti fázisban lévő technológia (pl. membrán-bioreaktor, fotokatalitikus bontás, mikrobiológiai bontás) létezik, de ezek léptéknövelése még nem megoldott és egyelőre igen költségesek is.

Szerencsés helyzetben vagyunk, de ez nem indok a semmittevésre

Hazánk vizeinek mikroműanyag szennyezettségéről egyelőre tehát viszonylag keveset tudunk, a már rendelkezésre álló adatok nemzetközi eredményekkel való összevetését pedig nagyon megnehezíti – sokszor el is lehetetleníti – az, hogy nincs egységes, mindenki által elfogadott módszertan a mintavételezésre és a mérésre. Amíg ez meg nem valósul, addig arra sincs mód, hogy akár ivóvízre, akár a felszíni vizek minőségére vonatkozóan határértékeket állapítsanak meg a szakértők.

Fontos lenne, hogy minél előbb megvalósuljon egy átfogó felmérés, amelynek segítségével a helyzetről nemcsak pillanatképet kapunk, hanem látjuk az esetleges változásokat is. Az kijelenthető, hogy a hazai ivóvíz biztonságos, a benne kimutatható mikroműanyagok mennyisége még nem éri el a kockázatos mértéket.

Ez elsősorban annak köszönhető, hogy kevésbé szennyezett forrásokból nyerjük az ivóvizet, de a probléma már nálunk is felütötte a fejét.

Ne várjuk azt, hogy a problémát kizárólag az ivó- és szennyvízkezelés technológiájának fejlesztésével képesek leszünk megoldani. Továbbra is szükséges a műanyagokhoz fűződő viszonyunk radikális újragondolása, a körforgásos gazdaságra történő mielőbbi áttérés, valamint a határokon átívelő szennyezés együttműködésen keresztül történő kezelése.

Az eredeti cikk

Kapcsolódó cikkek

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

'Fel a tetejéhez' gomb