Technológia

A szúnyoggyérítés árnyoldalai

Előző cikkünkben már foglalkoztunk a szúnyoggyérítés formáival, valamint az inváziós fajok veszélyességével. Senki sem szereti a viszkető csípéseket, de azt tudnunk kell, hogy a szúnyoggyérítésnek komoly ökológiai hatása van. Erről beszélgettünk dr. Soltész Zoltánnal, az ELKH Ökológiai Kutatóközpont szúnyogszakértőjével.

Kémiai szúnyogirtás

A kémiai gyérítés – a levegőben és a szárazföldön is – mindig valamilyen rovarokra ható idegméreggel történik, a hatóanyag legtöbbször deltamethrin. Ezt valamilyen segédanyaggal keverik, és porlasztással finom ködöt képeznek. (A segédanyag régebben gázolaj volt, ma már ártalmatlan paraffint használnak.) Ez a legtöbbször fehér, sűrű köd hozzátapad a szálló rovarokhoz, így pusztítja el őket.

Én laikusként azt hittem, a légi irtás kevésbé ártalmas, mint a földi. Ebben szerepet játszott egy nyári emlékem, amikor egy autó hátuljáról, hangos géppel, sűrű füsttel terítették be a Tisza-tavi település utcáit. Zoltán azonban felvilágosított, hogy a légi irtás sokkal ártalmasabb, mivel óriási az elsodródása. Ugyanis a köd lassan, órák alatt száll alább, és akár egy kisebb szellő is képes több száz méterre, esetleg kilométerre elhordani, így védett területekre is eljuthat az irtószer. A földi, többnyire autóról történő gyérítés előnye tehát, hogy lokálisabb, célzottabb.

A katasztrófavédelemnek nehézséget okozott a megfelelő eszközpark felszerelése.
Fotó: Varga György (MTI)

Az Európai Unió felülvizsgálta az irtószereket, és 2020-tól egyik sem kapta meg az engedélyt arra, hogy légi úton juttassák ki. Ennek ellenére láthatunk fejünk felett elszálló szúnyogirtó repülőt, mert az országos hatóságok indokolt esetre hivatkozva egy évben 180 napra engedélyezhetik az anyagok légi kijuttatását. 2020-ban azért adta meg az NNK az engedélyt, hogy csökkentse az egészségügy terheit azáltal, hogy minimalizálja a szúnyogok által terjesztett betegségek megjelenését. A földi irtást megnehezítette, hogy az irtásért felelős katasztrófavédelemnek és az irtást végző cégeknek nem volt megfelelő eszközparkjuk a munkálatok tökéletes elvégzéséhez.

A kémiai gyérítésnek szabályzata van. Ebben az szerepel, hogy csak szürkületben végezhető, a hajnali vagy kora esti órákban.

Igaz, hogy 1000 elpusztult rovarból csak 1 szúnyog?

Lehet olvasni arról, hogy a kémiai irtószerek 0,1%-os hatásfokkal irtják a szúnyogokat. Ez azt jelenti, hogy 1000 elpusztult rovarból csupán 1 csípőszúnyog. Zoltán elmondta, hogy ennek a megállapításnak a forrása egy viszonylag régi vizsgálat abból az időszakból, amikor még más szereket használtak. Összességében azonban valószínűleg a mai anyagok is hasonló hatékonyságúak, ami elszomorító pusztítást jelent.

Szelektív idegméreg

A kémiai irtást azzal lehet a szúnyogokra összpontosítani, ha a hatóanyag nagyon alacsony koncentrációban van jelen a kijuttatott szerben, így vélhetően csak a szúnyog nagyságú rovarokat pusztítja el.

„A gyakorlatban ez nem azt jelenti, hogy csak a csípőszúnyogok hullanak el, hanem azt, hogy a szúnyog méretű állatok. Csak a kétszárnyú rovarok között több ezer ilyen fajt ismerünk, amelyek jelentős része hasznos ökoszisztéma-szolgáltatást, például beporzást vagy lebontást lát el.”

Ilyenek például az árvaszúnyogok, amelyek nem csípnek, ellenben hatékonyan tisztítják a vizeinket.

Szúnyogok is segítenek a beporzásban

Nem mindenki tudja, hogy a csípőszúnyogok is fogyasztanak nektárt, és mivel egyes helyeken nagy tömegben vannak jelen, így nem elhanyagolható a beporzó tevékenységük.

Egyébként a gyérítés előtt a regisztrált méhészeket értesítik a hatóságok, hogy ne engedjék ki állataikat. Az irtás kései időpontja is a méhek védelmét szolgálja, mivel ők ekkor már nem aktívak, azonban ez önmagában kevés. Zoltán elmondta, hogy a házi méhek egyedül nem képesek elvégezni a növények beporzását, ehhez szükség van más rovarokra is. Jó ha átgondoljuk, hogy míg a kaptárokban lakó méhcsaládok pusztulása szembetűnő, addig a réteken élő rokonaik minden nyom nélkül tűnnek el.

Halakra és madarakra is veszélyes

A rovarölő szer a vízbe kerülve a magasabb rendű szervezetekre, így a halakra, illetve a mérgezett rovarokat elfogyasztó madarakra, hüllőkre, emlősökre is károsan hat. A szúnyoggyérítéseket követően általában megnő az elhullott madarak száma, előfordul akár egész fészekaljnyi fióka pusztulása is – nyilatkozta egy régebbi interjúban Orbán Zoltán, a Magyar Madártani Egyesület szóvivője. A fecskék populációja az elmúlt évtizedben 50%-kal csökkent, amiben szerepük lehet a kémiai szereknek is.

Mocsaras ártereken a kémiai gyérítés van, hogy csak 3-4 napig hatásos, ha az imágók már lerakták petéiket.
Fotó: Canva.com

Hatása az emberre

Jogosan vetődik fel a kérdés, hogy ha idegméregről van szó, ez mennyire ártalmas az emberekre. Mivel a hatóanyag igen kis koncentrációban van jelen, emberre közvetlenül nem veszélyes. (Ettől még nem érdemes légzőgyakorlatokat végezni, miután elhaladt mellettünk a gyérítő autó.) De azt is meg kell jegyezni, hogy a deltamethrinről laboratóriumi tesztelés során kiderült, hogy gyermekeknél fokozhatja a hiperaktivitás kialakulását. (Egyébként ezt a szert a mezőgazdaságban is használják, itt azokra a legveszélyesebb, akik közvetlenül érintkeznek vele, azaz például a permetezést végző személyekre.)

Biológiai szúnyogirtás

„Óriási szemléletbeli különbség, hogy mit kezdünk gyéríteni.”

A kémiai anyagok már magukra a repülő szúnyogokra (az imágókra) hatnak. Az ő csípésük jelenti az egészségügyi kockázatot is. Ezzel szemben a biológiai gyérítés a lárvákat pusztítja el.

Zoltán elmesélte, hogy Izraelben egy pocsolyában fedezték fel azt a baktériumtörzset, melynek a toxinja elpusztítja a szúnyoglárvákat. Biológiai gyérítéskor nem a baktériumot, hanem az említett toxint juttatják ki a vizekbe, amely rendkívül célzottan kizárólag a csípőszúnyogokat és a hasonló táplálkozású kétszárnyú lárvákat pusztítja el.

Nehézségek a biológiai irtással kapcsolatban

A szúnyoglárva életének 4 stádiuma van, melyek után bebábozódik, majd kikel a repülő imágó. A baktérium toxinja csak az első, a második és a harmadik lárvastádiumban hatásos, így rendkívül fontos az időzítés.

Nagy szakértelemre van szükség, mivel meg kell határozni a lárvák faját, tenyészőhelyét, azt, hogy mekkora az adott víztest, és hogy mennyi hatóanyagot kell kijuttatni. És azt is tudni kell, hogy mikor.

A kijuttatás kézzel történik, de elsősorban nem ez, hanem a szúnyogok tenyészhelyének a feltérképezése a nehéz feladat.
Fotó: Vajda János (MTI)

Nagyban nehezíti a munkát, hogy szakemberhiány van, illetve hogy a biológiai gyérítés az említett szükségletek miatt rövidtávon költségesebb. Hosszútávon azonban megtérül, hiszen csak egyszer kellene alaposan feltérképezni az ország „szúnyoglelőhelyeit”, utána már az aktuális csapadékkal és az időjárási hatásokkal számolva hatékonyan lehetne gyéríteni. Zoltán azt is hozzátette, hogy a kémiai irtás csak rövid ideig hatásos. Árterek esetében végzett vizsgálatok kimutatták, hogy egy-egy irtás csak 3–4 napig csökkentette a szúnyogok számát, mivel már letették tojásaikat, amelyek pár nap után kikeltek, és újfent elárasztották a tájat a vérszívók.

Egyszerű módszerek

Nem csupán a központi gyérítésre érdemes várni, mi magunk is tehetünk azért, hogy kevesebb csípőszúnyog legyen a lakóhelyünkön. Eső után érdemes ellenőrizni, hogy a kertünkben nincs-e valahol pangó víz. Nem kell sokra gondolni, csupán fél deciliterben is több tucat lárva képes kifejlődni. Kis odafigyeléssel sokat tehetünk az ügy érdekében: ha például kiöntjük az esővizet a fóliával letakart tárgyról, kitakarítjuk az ereszcsatornát, hogy ne álljon meg benne a víz, szúnyoghálóval fedjük le az esővízgyűjtő edényt, hogy ne tudjanak tojásokat rakni a vízbe a vérszívók. Ha megtesszük ezeket az apró óvintézkedéseket a házunk környékén, jelentősen csökkenthetjük az otthoni szúnyogártalmat.

Magyarország rosszul áll

Ha körbetekintünk a környező országokban, láthatjuk, milyen sikeresen lehet alkalmazni a biológiai gyérítést. Zoltán kiemelte, hogy Ausztriában és Németországban közel 80%-os arányban biológiai módszerrel folyik a munka, de Szlovákiában is már 50%-os szinten áll. Magyarországon jelen pillanatban a területek csupán néhány százalékán dolgoznak így.

Évente körülbelül 840 ezer hektáron végeznek gyérítést, ebből alig 40 ezer hektáron alkalmaznak biológiai módszert.
Fotó: katasztrofavedelem.hu

A gyérítési szezon április végén kezdődik, és július közepéig tart. Ennek heti ütemterve már olvasható a Katasztrófavédelem oldalán.

Egyesek a rossz mutatók mögött a mezőgazdasági vegyszergyártók lobbiját sejtik, de az irtás szervezésének központosítását is ki szokták emelni negatív tényezőként. Sajnos a szúnyogtéma kétélű penge, és mint sok más, ez is az attitűdünktől függ. Az egyes települések népszerűségét nagyban befolyásolhatják a szúnyogok, ezért – a lakosság és a nyaralók nyomására – a vezetők érdeke is a minél gyorsabb szúnyogtalanítás. Azt viszont muszáj elfogadnunk, hogy tóparti látogatásaink velejárói a szúnyogok, amelyekkel szemben szúnyogriasztókkal, zárt öltözettel tudunk védekezni.

Zoltán is úgy véli, hogy csak az lehet a helyes út, ha a biológiai módszerek kerülnek előtérbe, és a kémiai anyagok használata megmarad kiegészítő lehetőségként arra az esetre, ha veszélyes egészségügyi kockázat van kilátásban. Az is fontos, hogy a lakosság is számolja fel az otthona körüli tenyészőhelyeket.

Az eredeti cikk

Kapcsolódó cikkek

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

'Fel a tetejéhez' gomb