Műanyag

Mikroműanyag-csepp a tengerben. Interjú Molnár Attila Dáviddal, a PET Kupa társalapítójával – 2. rész

– az első rész folytatása –

Igen, ennek első lépése volt a „Folyómentő teherautót Bélának” kezdeményezés. Mondanál pár szót erről?

Ez egy nagyon jó példája annak, hogy a társadalmi szervezetek is segíthetnek egymásnak, nem baj, ha még nem olyan nagyok. Azt tapasztaltam, hogy önmagában azzal is tudunk segíteni valakinek, ha azt mondjuk: „Figyelj, csinálunk neked erről egy rövid filmet, jó?”. Látszólag ez egy nagyon pici ajándék, de ha jól használjuk, akkor komoly támogatást szülhet. És ez történt Bélával is (Francz Béla, aki korábban egy elöregedett autó segítségével küzdött a hulladékszennyezés ellen Ukrajnában – a szerk.), akiről tudtuk, hogy segítségre szorul. Nagyon fáradt volt, amikor találkoztunk vele, megoldhatatlan problémákkal szembesült. Azt láttuk, hogy néhány millió forintra és némi technológiára lenne szüksége., ezért adománygyűjtést szerveztünk. És lásd, a magyarok hogy állnak ehhez: nem másfél millió forintot adtak össze, hanem több, mint 3 milliót.

Bélának azóta van egy nagy és egy kisebb teherautója, ismert lett és tudja folytatni a (hulladékgazdálkodási) vállalkozását. Nagyon jó érzés, hogy az első héten ez a folyómentő teherautó megdolgozott, átszállított olyan 5-10 tonna hulladékot a Tisza forrásvidékén. Ha ezt minden héten megteszi, akkor havonta 40 tonnával, éves szinten mintegy 500 tonnával lehet számolni. Akkor az 3-4 év alatt hatalmas hulladékmennyiségtől mentesíti a folyót. És ez csak egyetlen egy vállalkozó. És egyetlen egy teherautó. Úgyhogy nagyon nagy lehetőségek vannak abban, hogy a felvízen, az ottani magyarsággal, nemzetiségekkel együttműködve létrejöjjön a tudáscsere. Én ezt nevezem az igazi Európai Uniónak, amikor a természeti erőforrásokkal, és minden mással annyira össze vagyunk kapcsolva, hogy nem is tehetünk mást, mivel egymásra vagyunk utalva.

Korábban beszéltünk róla, hogy a vírushelyzet miatt 200 főre kellett redukálni az idei futamot, a tavaly debütált Tisza-tavi eseményt le kellett mondani, és a bodrogi szedés is tavasz helyett szeptemberben kerül megrendezésre. Mennyiben volt nehezebb megszervezni az idei felső-tiszai futamot, mire kellett kiemelten figyelnetek?

Sokkal stresszesebb volt megszervezni és máig nem engedett ki belőlünk ez a feszültség, mert nagyon-nagyon vigyáznunk kell mindenkire. Mélyen együtt érzünk minden rendezvényszervezővel, aki a járványhelyzet miatt állását, pénzét vesztette, hogy nem lehet most rendezvényeket létrehozni. Mi a szabályokat betartva messze 500 fő alatt vagyunk a PET Kupán, és nagyon vigyázunk rá, hogy ne legyen baj. Azt is tudni kell, hogy ez nem egy olyan rendezvény, ami csak a szórakoztatásra épül, hanem egy folyótisztító-takarító akció.

Emellett nem vagyunk felelőtlenek: állandó orvosi ügyelettel rendelkezünk, minden szervező negatív teszttel jött, lázmérések és kérdőíves vizsgálatokat folytattuk le, tehát mindent megtettünk azért, hogy ezen a rendezvényen keresztül egy plusz fertőződés se történjen. Külföldiek sem jöttek idén, a hajózás során nem érintettünk idegen partokat, tehát nem szálltunk partra pl. Szlovákiában, úgyhogy nagyon-nagyon vigyázunk arra, hogy se egymásra, se a helyi közösségekre ne jelentsünk veszélyt. De nehéz, sokkal nehezebb volt, mint tavaly.

Facebookon rendszeresen bejelentkeztek, az Instagramon pedig 2017 óta képviseltetitek magatokat, így az Y és Z generáció is ismerhet titeket. Ha jól tudom, idén az egyik csapat révén a Tiktok-ot (@_pet_unia_hu) is bevetitek szemléletformálásra, melynek egyik első eredménye, hogy a szombati (nyitónap) videótokat pár óra alatt 35 000-en látták. Ezzel a legfiatalabb generáció számára is kézzel foghatóvá és trendivé tehetitek a folyók védelmet. Hogyan látod, a jövőben is használjátok majd ezt a felelületet?

Őszintén? Én csak „fészbúkul” tudok. Tehát „Instául” sem értek, nemhogy nem “Tiktok”-ul. Megmaradok annál, hogy a saját generációmhoz, a saját felületeimen koordinálom a kommunikációt. Az egész PET Kupa viszont úgy épül fel, hogy tudjuk, itt sokkal több munka van, mint amit a mi generációnk meg tud oldani. Ezért lehet itt annyi gyereket látni, nagyon sok a potenciális szervezőjelölt, az utód, aki át tudja venni, tovább tudja vinni a Kupát, ha nekünk nem sikerül még a saját életünkben kitakarítani a folyót. És nyilvánvalóan az ő dolguk átvenni ezeket az új eszközöket is. Az ilyen tartalmak születését úgy tudjuk segíteni, hogy helyzetet teremtünk, bátorítjuk őket, illetve konkrétan jutalmat adunk, hiszen súlyos PETákok (PET Kupa pont – a szerk.) járnak ezekért a like-okéket vagy a nézettségért. Ez motiválja szereplőket arra, hogy még egy ilyen nehéz túra közepén, ahol sokszor nincs is internet, folytassák az online kommunikációt, mert enélkül, szerintem minden kezdeményezés hamvába holt.

Mely területeken látnál még szívesen hasonló rendezvényeket? Vannak- e olyan külföldi minták, amit szerinted érdemes lenne itthon is meghonosítani?

Szerintem a mai életünknek az oltári nagy problémái az éghajlatváltozás, a műanyagszennyezés, a beporzó rovarok visszaszorulása és a fajvesztés, ebbe beleértve az erdők elvesztését. Bármelyiket nézem, hihetetlenül nagy szemléletformálásra lenne szükség. Amin le vagyok döbbenve, hogy milyen iramban irtjuk a rovarokat. Gyerekkoromhoz képest, egy ilyen tiszai vízitúrán is sokkal kevesebb a szúnyog. Emlékszem, hogy az autók eleje mindig tele volt elgázolt rovarokkal, most meg már nagyon sokszor úgy szeljük át az országot, hogy szinte nincsenek. Fecskék, verebek tűnnek el.

Szerintem minden ilyen területen nagyon fontos lenne olyan szemléletformáló kampányokat indítani, amik fiatalokat mozgatnak meg, valamiért trendivé teszik a méhészetet, az otthoni kertészetet, a faültetést, ilyeneket. Ezek mind olyan dolgok, amiket, ha elmulasztunk, akkor rohamosan csökkennek a saját túlélési esélyeink. De meg kell mondjam, hogy több területen megpróbáltam szemléletformáló erővel fellépni, dolgozni, és habár voltak kisebb sikerek, természetvédelmi projektek, de átütő siker, ahol tényleg, minden klappolt, nem volt még. Valószínű, ezzel küzdenek a természetvédők is. Ezek mind kommunikációs kihívások.

Köszönjük az interjút és jó szelet kívánunk jövőre!

Az eredeti cikk

Kapcsolódó cikkek

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

'Fel a tetejéhez' gomb