Egyéb

Ismét a beporzókról: mit nevezhetünk méhlegelőnek?

Az elmúlt hetek politikától sem mentes csatározásai minket is elgondolkodtattak: tényleg nevezhetünk minden dúsabb növénytakarót méhlegelőnek? Utánajártunk a méhek szokásainak és a valódi méhlegelők funkciójának.

Tudjuk jól, hogy milyen következményei lesznek a méhek pusztulásának. Ezek a rendkívül érzékeny kis rovarok ugyanis jelentős szerepet töltenek be a mezőgazdaságban, egyedszámuk csökkenése pedig hatalmas rést üt a biodiverzitás pajzsán.

Korábban már írtunk arról, milyen mérgek károsítják a beporzókat. Ennek hatására mind többen igyekeznek tenni az ügy érdekében, a méhlegelő fogalma egyre inkább a figyelem középpontjába kerül.

A méhek csodálatos rendszere

Ahhoz, hogy segítsünk rendezni a méhlegelőkkel kapcsolatos érzéseket, először képet kell alkotnunk a méhek életmódjáról. Egy nevének nem említését kérő méhészt kérdeztünk a méhek életéről és a méhlegelők hasznáról. Megtudtuk, hogy a méhek bonyolult és rendkívül intelligens rendszer szerint élnek. Árnyalt kommunikációjuk és kiépített társadalmuk segíti őket a fennmaradásban.

A méhek társadalmának felépítése rendkívül összetett.

A méhek létközössége igen összetett. A méhanya vagy királynő a szaporodásért felel. A herék a megtermékenyítésért felelős hím egyedek. A dolgozók azok a terméketlen nőstény méhek, akik a kaptár körüli munkálatokat végzik. Minden tagnak és minden életkor szerinti csoportnak külön feladata van.

A szervezett élethez rendszer, tisztaság és egészséges környezet szükséges. A méhek ugyanis mindent takarítanak, fertőtlenítenek maguk körül, olyannyira, hogy koszos vízből nem is isznak. A fertőtlenítést a mirigyeikből kibocsátott anyagokkal végzik: ilyen anyag a sokak által ismert propolisz is. Ez a fák rügyeiről gyűjtött, és a méhek által átalakított barna anyag fertőtlenítésre szolgál, de a kaptár réseinek betömésére is használják. 

A méhek kommunikációs rendszere csodálatra méltó. Ha kirepüléskor találnak egy megfelelő mézelőhelyet, jelzik ezt a társaiknak, így a többiek is odarepülnek. Amíg a felfedezett terület ki nem merül, azaz el nem virágzik a fa, a cserje vagy más növény, visszajárnak és gyűjtögetnek.

Az alapvetően békés, nyugodt környezetet kedvelő és eszerint berendezkedő méhcsalád nem preferálja a zajt, a koszt és a forgalmas területeket. Itt kapcsolódunk fő témánkhoz, a méhlegelők mibenlétéhez. 

Méhlegelők: mire van szükségük a méheknek?

Ha röviden szeretnénk jellemezni a méhek számára optimális környezetet, azt mondhatjuk, hogy az egészséges, friss levegőt, a nyugodt légkört és a csendet tartják megfelelőnek. Ideális életteret számukra tehát leginkább az emberi civilizációtól távolabb eső területek jelentenek. Nem hiába láthatjuk a méhkaptárakat erdők szélén, a falvaktól távolabb eső területeken. A szélvédett és napos, de árnyékot is adó terek a méhek igazi otthonai.

A méhek jobban preferálják a csendes, egészséges közeget.

Valószínűleg már érthető a helyzet, miszerint a zajos, forgalmas, piszkos levegőjű nagyvárosok virágos területei messze nem nevezhetők megfelelő élettérnek a méhek számára. A városokban telepített méhlegelők egészen egyszerűen nem vonzzák a méheket. Arról nem is beszélve, hogy a nem öntözött, nem lazított, gyengébb minőségű talaj inkább kedvez a parlagfűnek, mint a méhek által kedvelt vadvirágoknak.

Nincsenek nagy gyümölcsösök, mezőgazdasági területek, nincs tisztaság és nincs csend sem: csoda, hogy nem kedvelik a városi légkört? Hiába a fejlett kommunikációjuk, ha a túl sok épület, az autók és a temérdek ember ezt az intelligens rendszert megzavarja.  

A víz tisztasága is kiemelten fontos. A méhek tükröt tartanak elénk a környezet egészségét illetően. Ha a víz tiszta, a környezet egészséges, akkor a méhek szaporodása, élettere adott. Ha nem elég tiszta a víz, a méhek eltűnnek.

Minél gazdagabb a méhlegelő, annál jobban érzik magukat a méhek.

Mi a helyzet a kerti méhlegelőkkel?

Az eddigiek alapján belátható, hogy a város adottságai nem a méheknek valók. De mi a helyzet a falusi, tanyasi környezettel?

Természetesen a méheknek elsősorban virágokra van szükségük ahhoz, hogy táplálékot tudjanak előállítani. Ehhez leginkább különféle időben virágzó növények kellenek. A korai fajták, mint a repce, a réti virágok vagy a gesztenye a méhek első táplálékforrásai. Később az akácokon, majd a hosszan virágzó fajtákon legelhetnek a méhek. Minél erőteljesebb a virágzás, a méhek annál több virágport képesek begyűjteni, és annál több mézet állítanak elő.

Mi is tudjuk támogatni a méheket, ha biztonságos környezetet biztosítunk nekik. A mezőgazdaság nagy területei alapvetően azért alkalmasabbak erre, mert a méheknek szükségük van egy nagyjából 5–6 kilométeres sugarú körre, amit berepülhetnek. Minél többféle virágos növény él a körön belül, annál jobb a méheknek.

A méhkaptárokat nyugodt környezetben helyezik el.

Ha tehát a kertünkben szeretnénk méhlegelőt létesíteni, jó eséllyel nem lesz hozzá elegendő területünk. Persze nem teszünk rosszat a réti virágok telepítésével, de az eredményt nemigen nevezhetjük méhlegelőnek. A sok fajból álló magkeverékekből jól megtrágyázott talajban remek életközösségek jöhetnek létre, amelyekkel nemcsak a méheknek kedvezhetünk, hanem más élőlényeknek is: sünöknek, békáknak, gyíkoknak.

A méhlegelő a méhészet szempontjából nagyon fontos terület: kora tavasztól késő őszig virágzó növények sokasága, melyek nem ugyanazon okból fontosak a méhek számára: van, amelyiknek a virágporát, van, amelyiknek a nektárját gyűjtik.

Mivel a városiasodás, a kertek és a mezők hiánya miatt az ilyen életterek egyre inkább beszűkülnek, a méhészeknek is nehezebb dolguk van. A méhek egyre kevésbé találnak maguknak megfelelő nektár- és pollenforrást különösen azért, mert a virágzó növények rövid idő alatt termésbe fordulnak. Ha a terület nem elég gazdag virágzó fajtákban – azaz alacsony a biodoverzitás –, akkor nincs folytatólagos virágzás, a méheknek pedig nincs mit gyűjteniük.

Akkor tehát van megoldás?

Nemcsak a mezőgazdasággal foglalkozók segíthetnek a méhpopuláció növelésében, hanem mi magunk is. Elsősorban azzal, ha a kertünkben igyekszünk minél több virágzó növényt vetni vagy ültetni. Ha nem a térkövet választjuk, hanem a virágokat, akkor a szomszédainkkal közösen már nagyobb területű, sokszínűbb életközösségnek adhatunk otthont. A gyümölcsfák szerepe sem elhanyagolható, ugyanez igaz a cserjékre is. A sommal, a galagonyával vagy a kökénnyel nem tudunk mellényúlni. A fák közül a kőris- és a hársfajok, valamint a szelídgesztenye is remek választás.

Ha a méhek jól érzik magukat körülöttünk, ez azt jelenti, hogy az életterünk egészséges. A tiszta, háborítatlan környezet pedig nemcsak a beporzókat vonzza, hanem a biológiai sokféleség szempontjából is előremutató. 

Az eredeti cikk

Kapcsolódó cikkek

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

'Fel a tetejéhez' gomb