Egyéb

“Kedveseim, ez csak álom!” – mennyire könnyű helyi élelmiszert találni?

Számít-e Nektek bevásárláskor, hogy mennyit utazott az élelmiszer, hogy helyi legyen s emiatt a lehető legkisebb legyen ételünk kilométer-lábnyoma? Vagy bőven elég nagy macera a bevásárlás enélkül is – ezt firtattuk októberi #gyorskörünk. A Tudatos Vásárlók közösségéből több mint 500-an mondtátok el véleményeteket.

Nem telhet el hónap a véleményetek nélkül! Legutóbbi októberi #gyorskör kérdésünkre több mint 500 visszajelzést kaptunk tőletek, szavazni ezúttal is a Facebook oldalunkon tudtatok. A reakciókat összefoglalva egyértelmű, hogy fontos Nektek mennyit utazott, ami a kosárba kerül, de csak a kommentekből látszik igazán, mennyire szívügyetek a helyi élelmiszer.

Mégis minden tizedik reakció szerint nehéz az ételek kilométer-lábnyomára odafigyelni. És milyen igazuk van! Mivel a kereskedelmi láncokban vásárolva a raktározással és országos elosztással járó szállítással is számolnunk kellene – amiről jóformán semmit sem tudunk – a gyakorlatban legtöbbször tényleg nehéz döntéseinknél az élelmiszerek kilométer-lábnyomát figyelembe venni.

Bár a fenti példa jól érzékelteti a feldolgozóipar és a kereskedelmi láncok súlyát az egyenletben, fogyasztóként azért nem vagyunk ennyire tehetetlenek. Még ha kilométerben nem is tudjuk pontosan kiszámolni, hogy mennyi az annyi, a józan paraszti eszünkre hagyatkozva, néhány huszárvágással leegyszerűsíthető a képlet.

Egyszerű a matek: Keresd a hazait!

Ha pontosabban akarjuk összefoglalni a kommenteket, azt mondhatjuk, hogy keresd a szezonális, helyi élelmiszert – ami a távolról importált kedvenceket is képes kitúrni a kosárból!

Azért ennél tovább is mehetünk!

Ahogy kommentelőink is írták, friss áru esetén (zöldség-gyümölcs, tejtermékek, tojás, hús) aligha tehetünk jobbat, mint hogy a közelből, közvetlenül a termelőktől próbáljuk beszerezni. Más a helyzet a tartós és feldolgozott élelmiszerek esetén, melyek vásárlásánál a kereskedelmi láncok nehezebben megkerülhetőek.

Rászoktunk az örök-szezon élményére

Nem vitás, hogy egykor hazánkban is a szezonális „termékek” fogyasztása volt az alap, vagyis azt ettük, amit a természet épp adott, és valamilyen módon házilag tartósítottuk azt, amit bőkezűen mért az évben. Úgy tűnik, mára a szupermarketek végtelen kínálata rászoktatott minket a különleges ízekre, az örök-szezon élményére. Az el-elcsábuló kommentelőink főként a banánt, mangót, avokádót és fügét – azaz a gyümölcsöket – tudják nehezen helyettesíteni más hazaival, de akad olyan is, aki a pisztáciára nem tud nemet mondani. Változatos a menü, hát még a „tálalás”!

Előnyben a vegánok és vegák?

Bár a kérdésünk nem firtatta az élelmiszerek előállításának és megtermelésének szén-dioxid lábnyomát, csak a szállításét, nem mehetünk el a tény mellett, hogy a húsfogyasztásra épülő ipar nagyságrendekkel jobban megterheli környezetünket, mint a vega vagy vegán étrendhez szükséges alapanyagok előállítása.

Mégis, miközben vegának vagy vegánnak lenni jó döntésnek tűnik, a termékek – adott esetben globális – szállításával többet veszthetünk a vámon, mint amennyit nyerünk a réven. Persze az egészség mindenekelőtt! Bárki „kényszerülhet” arra, hogy valamilyen egészségügyi probléma miatt egy távoli alapanyagot használjon.

Ám ahogy arra másik kommentelőnk is rávilágított, egy-egy ilyen kivétellel együtt is törekedhetünk a helyi élelmiszerek vásárlására. Vagy épp megtermelésére:

akár fairtrade banánról, akár kókuszzsírról, akár az avokádó-quinoa-chia mag „szentháromságról” van szó, a hazai terményeket és termékeket fogyasztva biztosan kisebb lesz ételünk környezetterhelése.

A legjobb megoldás: Közvetlenül a gazdától

Mit tehetünk mi, fogyasztók, ha csökkenteni szeretnénk táplálkozásunk lábnyomát? Amikor csak lehet, kerüljük ki a köztes szereplőket, és forduljunk közvetlenül a gazdához.

Rövid élelmiszerlánc=kevesebb szállítás?

„A kilométer-lábnyom nagyon béna név, majdnem ilyen jó lenne a figyelsz-e az élelmiszer ellátási láncod hosszára kérdés” – jegyezte meg olvasónk, aki szintén elkötelezett a helyi élelmiszer és a kevés szállítás mellett.

Valóban, minél rövidebb az ún. élelmiszerlánc, annál kevesebb szereplő vesz részt az értékesítés folyamatában. Azaz annál kevesebb piaci szereplő között kell a terméket mozgatni. Mégis, extrém esetben az is előfordulhat, hogy egy külföldi termelőtől közvetlenül rendelt termék többet utazik, mint egy hazai termék, klasszikus kereskedelmi láncokban értékesítve.

Kapcsolódó cikkek

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

'Fel a tetejéhez' gomb